Hónapok óta tervezzük, hogy elindulunk. Az első komoly lökést Judit néni adta meg, aki beleütötte a szöget a fejembe. A gondolat lassan megfertőzte a mindennapokat, és K-nak is tetszett, hogy hagyjuk itt a valóságot 1 évre. A hátizsákos blogokat olvasgatva hamar kiderült, hogy az egy év anyagilag egészen más kondíciókat kíván, mint amivel mi rendelkezünk. Az utazás tervének dédelgetése azonban már nem maradhatott abba, inkább csak az intervallum és a desztináció szűkült. Maradt 3-4 hónap, Délkelet-Ázsia. Ez is hihetetlennek tűnik, hiszen még sosem voltunk ilyen távol, és én 10 napnál hosszabb ideig sem voltam szabadságon, mióta dolgozom. Az elinduláshoz végül Viktor adta meg az utolsó lökést, amikor mesélve a tervekről, már a halasztgatást fontolgatva kijózanított: ha nem indultok el az eredeti időpontban, sosem fogtok elmenni. Azt hiszem igaza van, tervezgetni nagyon-nagyon jó dolog, sok mindennek értelmet ad, átalakítja a fontossági sorrendet. A mi utunk tétje az volt, merjük e vállalni annak az ódiumát, hogy ezért a 94 napért cserébe elveszítjük az állásunkat. Elsőként én mertem, azonban váratlan fordulatként drága főnökeim jó utat kívántak, és várnak vissza 3 hónap múlva.
Az úthoz szükséges hozzávalókról most nem írok, csupán annyit, hogy 3 hátizsákkal vágunk neki, 1db 70 , egy 45 és egy 25 literessel. Holnap végleg be is pakolunk, és hétfőn elindulunk Bangkokba a KLM járatával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése