Lassan vége a három hónapos útnak, most, hogy itt ülök a kambodzsai Siem Reapben a Riviera Hotel medencéjének partján, elfog valami különleges érzés, amit boldogságnak is nevezhetünk. Boldog vagyok, hogy vállalkoztunk az útra, hogy meg mertük tenni, mindannak ellenére, hogy sokan bolondságnak tartották.
Rengeteg tapasztalattal lettünk gazdagabbak, sok mindenről megváltozott a véleményünk.
Érdekes visszatekinteni az első napokra, amikor kövéren, fehéren és fáradtan félelemmel vegyes undorral sétáltam Bangkok utcáin, és képtelen voltam felfogni, hogy mi is tetszhet ebben a helyben másoknak. Utáltam Bangkokot, a szagok, a kosz, a rendetlenség, a bizonytalanság és a fene tudja még mi minden miatt, ami bennem volt, amiért ide jöttem, hogy pont ezeket elengedjem. Az elengedés azonban csöppet sem ment könnyen. Kellett hozzá egy jó kis pók vagy bogárcsípés, 3 nap a dzsungelben, komolyabb éhség, hogy végre nagyjából bármit meg tudjak enni, kellett, hogy Szingapúrban vagy 3 órán keresztül ne találjunk megfizethető szállást és még sok sok minden. Most így végiggondolva talán a felsorolt néhány dolog volt csak komoly negatívum az út során. Leszámítva azt, hogy a thaiokról alkotott általános pozitív képet mi nem tudjuk megerősíteni. Talán azért, mert a jószerencsénk révén eljutottunk Malajziába is, és ott is eltölthettünk egy teljes hónapot. Nem beszélve Kambodzsáról, ami nálunk viszi a prímet. Hangsúlyozva, hogy ez a mi véleményünk, a mi tapasztalataink, a mi utunk, nem vitatkozva másokkal, nem meggyőzni akarva azokat, akiknek más a véleményük.
A legkedvesebb emberekkel itt, Kambodzsában találkoztunk, velük találtuk meg leggyorsabban a közös hangot, olyanok, mintha magyarok lennének, csak nincs bennük irigység. A második helyezett ország Malajzia, és legvégül a thaiok.
Az előzetes terveinkhez képest szinte minden másképpen alakult, meg sem fordult a fejünkben, hogy 2 hetet töltsünk Langkawi szigetén és egyet Penangon, ezzel szemben a Koh Tao szigeten tervezett kettő hét helyett csak 1 éjszakát voltunk. Hamarabb néztük meg Észak Thaiföldet a tervezettnél, és Kambodzsában is hosszabban tartózkodtunk, mint azt előzetesen gondoltuk. A kép számunkra így kerek. Biztosan van sok minden, amit még megnézhettünk volna, ha több pénzünk van, vagy jobban tervezünk, bár a tervek, mint mondtam, itt nehezen tarthatók.
Nemcsak a fő nevezetességeket látogattuk meg, hanem végigjártuk Thaiföldet a legészakibb pontjától a legdélebbiig, majd Malajzián át Szingapúrig busszal ami kb. 2400 km-t jelent. Előnyben részesítettük a buszt, de kipróbáltuk a 18 személyes kis-repülőt, az éjszakai jéghideg vonatot, a tuk-tukot Thaiföldön és Kambodzsában is, hajóztunk speed boat-tal, csónakkal, éjszakai alvóhajóval, menetrend szerinti motorossal, bambusztutajjal, nagy kirándulóhajóval, bringáztunk, taxiztunk, metróztunk, skytrain-eztünk, és persze rengeteget gyalogoltunk, és sokat futottunk a tengerpartokon.
Részt vettünk thai és khmer főzőtanfolyamokon, snorkeling-eztünk Phuketen, sasokat etettünk és függő-vasutaztunk Langkavin, fogaskerekűztünk és gyümölcsfarmot látogattunk Penangon, rengeteg szigetre eljutottunk Phuket környékén, elefántoztunk, erdőben aludtunk és túráztunk északon, fellifteztünk Kuala Lumpurban a Petronas tornyok függőhídjához és a TV toronyba.
Szinte folyamatosan együtt töltöttük ezt a három hónapot nagyobb összezördülés nélkül. Néha megleptük a másikat bátorságunkkal, higgadtságunkkal, ötletességgel, ügyes megoldásokkal, néha pont az ellenkezőjével.
Megfertőződtünk az utazás mámorával, magunk sem gondoltuk, de a 17 órás buszutakat is megszerettük és lassan nem rettenünk meg semmitől.
